Számos kutatás rávilágított már, hogy elsősorban a hasra terjedő elhízás hozhat létre olyan állapotokat, betegségeket, melyek a szívkoszorúér-meszesedés, a szívinfarktus hajlamosító tényezői, rizikófaktorai lehetnek. Ennek következtében maga az elhízás is fontos rizikófaktorrá válik a különböző szív- és érrendszeri betegségek keletkezésében, ezért is érdemes áttekinteni az elhízás és a rizikófaktorok viszonyát, kapcsolatát.
Magas koleszterinszint
A koleszterin olyan zsírféleség, mely a szervezet legkülönbözőbb sejtjeinek membránjában normálisan előfordulhat, a szervezet maga is képes előállítani, sejtek, hormonok, epesavak alkotórésze. A vérben állandóan megtalálható, problémát akkor okoz, ha mennyisége megnő, és a fölösleg lerakódik az érfalakban, érelmeszesedést okozva. Ha ez a szívkoszorúerekben következik be, a lerakódások eltömíthetik az ereket, szűkület alakul ki, ahol a vér megalvadhat, trombózis lép fel, s az ér által ellátott terület nem kap vért és oxigént, majd az fájdalom kíséretében elhal és infarktus alakul ki. Hasonló folyamat játszódhat le az agy ereiben következményes trombózissal, agylágyulással vagy az alsó végtagok ereiben, érszűkülettel, érelzáródással.
A vér koleszterinszintje laboratóriumi vizsgálattal mérhető. Korábban a 6,5 mmol/l-es értéket tekintették a normális érték felső határának. Kiderült azonban, hogy emellett kétszer annyi infarktus fordul elő, mint 5,2 mmol/l-nél, jelenleg ezt tartják az ideális koleszterinszintnek, illetve a vérkoleszterin-szint normális felső határának. Sajnos, általános vizsgálati tapasztalat, hogy a magyar lakosság 2/3-ának 5,2 mmol/liter felett van a koleszterinszintje, így a lakosság nagy része bizonyos étrendi korlátozásra szorulna. A magas koleszterinszint elsősorban a táplálkozással függ össze. A lakosság 1/4-énél tételezhető fel csak, hogy a szervezet öröklött képességével képes ellensúlyozni a belső termelést és a koleszterin felszívódásának a gátlásával az elfogyasztott zsír- és koleszterinmennyiséget.
Koleszterin csak állati eredetű táplálékban fordul elő, a növények, így a növényi eredetű táplálékok teljesen koleszterinmentesek.
A koleszterinszint az esetek nagy részében diétával csökkenthető, mintegy 10-20%-kal. A vizsgálatok szerint ez már legalább duplájával, 20~40%-kal csökkenti az infarktus rizikóját. Kifejezetten magas koleszterinszintnél, pl. 7,8 mmol/liter felett azonban a diéta sokszor nem elég a normális szint eléréséhez. Ilyenkor gyógyszerre is szükség lehet, sőt még alacsonyabb koleszterinértékeknél is, ha már szívkoszorúér-betegség áll fenn, vagy infarktus zajlott le. Ilyenkor az 5,2 mmol/literes érték alá kell vinni a koleszterinszintet, mert ezáltal az érelmeszesedés lassítható, sőt bizonyos arányban még vissza is fejleszthető.
Az elhízások közül általában az alma típusú elhízottaknál találunk emelkedett koleszterinszintet, de egyáltalán nem mindenkinél. A koleszterinszint tehát nem „olvasható le” egyszerűen az emberek alakjáról, táplálkozásáról, ezért legalább az életben egyszer mindenkinek meg kellene határozni a koleszterinszintjét.
A hasra terjedő, alma típusú elhízás csökkentésével a koleszterinszint is csökkenthető.
Magas trigliceridszint
A triglicerid egy másik zsírféleség, mely szintén jelen van a vérben. A 2,3 mmol/liter feletti értékek tekinthetők kórosnak. Szintén rizikófaktornak tekintendő, bár jelentősége kisebb a koleszterinénél. Az emelkedett trigliceridszint kihatással lehet másik két vérzsírféleségre: mintegy „felhúzza” magával a koleszterinszintet, és elrontja, csökkenti az úgynevezett védőfaktor HDL-koleszterin-szintet. Utóbbinak az a jelentősége, ha a szintje 1,0-2,0 mmol/liter között van, képes a vérben a koleszterin lerakódását megakadályozni, sőt a már lerakódott koleszterint az érfalból felvenni, és eltávolítani. Amikor a HDL-molekulák mennyisége kevesebb, a HDL-koleszterin-szint alacsonyabb, mint 1,00 mmol/liter, ez a védőhatás csökken, s megnő az infarktus veszélye.
A trigliceridszintet nem elsősorban a táplálék zsírja, hanem az elfogyasztott szénhidrátok, cukrok, alkohol növelik, általában minden, ami hizlal. Ezért nem véletlen, hogy főleg az alma típusú elhízottaknak gyakrabban magas a triglicerid- és alacsonyabb a védőfaktor HDL-koleszterin-szintjük. Ez gyakran a már említett úgynevezett metabolikus szindróma részjelensége, mely szintén felelős lehet az érelmeszesedés kialakulásáért.
Magas vérnyomás
A magas vérnyomás a koleszterinnel és dohányzással együtt a szívinfarktus elsőrendű, önálló rizikófaktora. Összefüggésben lehet az elhízással, vizsgálatok szerint mind a felső, tehát a szisztolés, mind az alsó, a diasztolés érték a testsúllyal párhuzamosan emelkedhet. A hipertónia kövéreken már fiatalabb korban kialakulhat, az időskori magas vérnyomással összefüggő agyvérzések legnagyobb része kövér hipertóniások között fordul elő.
A magas vérnyomás is elsősorban az alma típusú elhízottak között fordul elő. Míg a hipertónia átlagos előfordulása a lakosságmál 15-20%-os, elhízott alma típusú betegek esetében 54%-nak volt hipertóniája, míg a körte típusú betegek esetében nem gyakoribb a lakossági átlagnál.
Számolni lehet azzal, hogy vastagabb felkar esetén a szokásos vérnyomásmérőkkel az eredmény nem pontos, 20-30 Hgmm-rel is a valódinál magasabb értéket kaphatunk.
Az elhízásban kialakuló magas vérnyomás valószínű, hogy a szénhidrát- és a zsírbevitel szimpatikus idegrendszer aktiválását növelő hatásán keresztül alakul ki. A vérnyomás arányosan emelkedhet a derék/csípő körfogat hányadossal, az alkoholfogyasztással, a testtömegindexszel, az inzulin- és a vércukorszinttel is.
A magas vérnyomás nem gyógyszeres kezelésében az alma típusú elhízásban alapvetően fontos a diéta, a fogyókúra. Tapasztalatok szerint 10 kg testsúlycsökkenés megszüntethet enyhe, mérsékelt hipertóniákat, vagy lényegesen csökkentheti a szükséges gyógyszerek mennyiségét. Hipertónia esetén a diétának kiegészítő része a konyhasófogyasztás csökkentése is, mely kedvezően hat a vérnyomásra. Itt figyelembe lehet venni, hogy a legtöbb só a húskészítményekben, a sajtokban, a konzervekben és a kenyérféleségekben van, ezeket magas energiatartalmuk miatt a fogyókúrában egyébként is korlátozni kell.
Dohányzás
A dohányzásnak számtalan ismert káros hatása mellett van egyetlen látszólag „kedvező” hatása, mármint ami a testsúlyt illeti. Felmérések szerint kimutatható, hogy a dohányzók testsúlya általában kisebb a nem dohányzókénál. Ismert jelenség az is, hogy a dohányzás elhagyásakor bizonyos mértékű elhízás következik be. Ennek részben a megnövekedett étvágy, éhségérzés miatti fokozott táplálékfelvétel, nassolás az oka, de vannak adatok arra vonatkozóan is, hogy ilyenkor változatlan táplálkozás mellett is nő a testsúly. Ez azzal magyarázható, hogy a dohányzás az alapanyagcserét fokozza, és a dohányzás elhagyásával ez a hatás kiesik, akkor a változatlan táplálékmennyiségből is több hasznosul.
Tekintettel a dohányzás bizonyított káros hatásaira (elsőrendű rizikófaktora a szívinfarktusnak, különböző rákféleségeket, elsősorban tüdőrákot okoz), természetesen nem javasolható, hogy az elhízás megelőzésére dohányozzunk.
Sokkal inkább ajánlható az, hogy a dohányzásról való leszokást diétás rendszabályokkal kell összekapcsolni.
Cukorbetegség
A fiatalkorban kezdődő, viszonylag ritka, inzulinhiányon alapuló I. típusú cukorbetegségre nem jellemző az elhízás, a betegek egy része sovány, és a vérzsíreltérések is csak addig állnak fenn, amíg nem sikerül a cukorbetegséget jól beállítani. Az elhízás tehát nem hajlamosít az I. típusú cukorbetegségre.
Egészen más a helyzet a felnőttkorban kezdődő, a lakosság 3-5%-át érintő II. típusú cukorbetegséggel. Ezen betegek mintegy 80%-a elhízott, az elhízásnak legtöbbször oki szerepe van a betegség keletkezésében. Az elhízottakban leggyakrabban csak laborvizsgálatokkal kimutatható cukorbetegség-hajlam alakul ki általában 40 éves kor után, majd cukorbetegség keletkezik, mely eleinte diétás, később sokszor gyógyszeres, végül nem egyszer inzulinkezelést igényel.
Elhízottaknál kezdődő szomjazás, szájszárazság, sok folyadékfogyasztás, sok vizelet esetén kell elsősorban gondolni arra, hogy vércukor-, illetve vércukor-terheléses vizsgálat történjen. A II. típusú cukorbaj is döntően a centrális, alma típusú elhízottakban keletkezik. Vizsgálatokban azt találták, hogy az elhízott diabeteses nőbetegeink több mint 80%-ának alma típusú elhízása volt, tehát a cukorbetegség jelöltjeit a hasukra elhízott kövérek között kell keresni.
A cukorbetegség gyakran része a már említett metabolikus szindrómának, ahol centrális típusú elhízás, hasüregi viszcerális zsírfelhalmozódás, magas triglicerid, alacsony védőfaktor HDL-koleszterin-szint, magas vérnyomás is jelen van.
A II. típusú cukorbetegség megelőzése tehát az elhízás megelőzését is jelenti. Tapasztalatok szerint a már kialakult, diétára szoruló cukorbetegség 10 kg fogyás eredményeként a cukorbetegség-hajlam a csökkent glükóztolerancia szintjére szelídíthető, mely újabb 10 kg testsúlycsökkenéssel meg is szüntethető,így a cukorbetegség teljesen visszafejleszthető.
A mozgásszegény életmód
A mozgásszegény életmódnak már gyermekkorban kedvezőtlen hatása van a testsúlyra. Van kövér gyerekeknél egy típus, aki keveset mozog, ellustul, nem sportol, hosszú órákat ül a televízió és/vagy a számítógép előtt, közben édességeket majszol, fagylaltozik, kólát és egyéb, 10%-nál magasabb cukortartalmú italokat iszik. Különösen családi hajlam esetén és általában pubertáskorban alakul ki aztán az elhízás.
Felnőttkorban a relatív mozgáshiány miatt, illetve a sport abbahagyása után, 20-35 éves korban következik be a fokozatos elhízás. Ha csak évi 1 kg a testsúlytöbblet, az 10 év alatt már jelentős elhízást eredményez.
Az elhízottak nagy részéről megállapítható, hogy már az elhízás kialakulása idején, majd később is kevesebbet mozogtak. Ülő foglalkozásúak között is gyakoribb az elhízás, mint a fizikailag aktívabbak között.
Szív- és érrendszeri betegségek
Egy Boston melletti amerikai kisvárosban, Fra-minghamban 1949 óta folyamatosan vizsgálják, követik a lakosság egészségi állapotának változásait. Ebből a Framingham-vizsgálatból származik az ismert „rizikófaktor” kifejezés is. Évtizedes vizsgálatokkal igazolható volt, hogy a szívinfarktus 8-13-szor gyakrabban fordul elő azoknál, akik mind a három nagy rizikófaktorral, a magas koleszterinszinttel, dohányzással és hipertóniával terheltek voltak. A cukorbetegség jelenléte is kétszeresére növelte az infarktus rizikóját.
Az elhízás vonatkozásában 26 éves követés alapján megállapítható, hogy az elhízottak, elsősorban az alma típusú elhízottak között a nagy rizikófaktorok jelenléte nélkül, vagy attól függetlenül is gyakoribb volt a szívkoszorúér- és agyi megbetegedések és halálozások aránya. Mai tudásunkkal ez részben a hasüregi, viszcerális ártalmas zsírszövet hatásával magyarázható, részben pedig azzal a terheléssel, melyet az elhízás a szívre, a szív bal kamrájára, az egész keringésre ró. így a szívelégtelenség aránya is gyakoribb az elhízásban.
Súlyos elhízás a keringést és a légzőrendszert is megterheli. 40% feletti elhízásnál mintegy 15%-ban mutatható ki az alvási apnoénak nevezett zavar. Azok a betegek, akiknek alvási apnoéjuk van, nappal aluszékonyak, éjszaka erősen horkolnak, közben ijesztő szüneteket „tartanak” légvételeikben, erre sokszor felébrednek, majd másnap a kialvatlanság miatt a koncentrálóképességük is csökken. Kimutatott, hogy ez az állapot hipertóniára, szívinfarktusra hajlamosít.
Az alvási apnoé szindrómának két fő jellemzője:
- Periodikus légzéssel járó apnoék (akkor patológiás, ha ezek hosszabbak, mint 10 másodperc, és általában óránként több, mint ötször jelentkeznek és az artériás oxigéntelítettség csökkenéséhez vezetnek).
- A nappali hiperszomnia, aluszékonyság, mely az apnoék miatti ébredések sorozata okozta kialvatlanság következtében alakul ki.
Hipertóniában az alvási apnoé igen gyakori (30%), és az agyi károsodás is 6-8-szor gyakrabban fordul elő alvási apnoés betegekben.
Kezelésében első a fogyókúra, a dohányzás (bron-chitisz) megszüntetése, az alkoholfogyasztás eltiltása, az altató gyógyszerek szedésének megszüntetése, háton fekvés kerülése, de érdemi megoldást a folyamatos, pozitív levegőáramoltatás (CPAP) alkalmazása jelenti, mely nem lélegezteti a beteget, hanem a problémás légúti szakaszok kollapszusát (összeesését) akadályozza meg. Sebészi megoldások ritkán jönnek szóba, Magyarországon csak igen kezdeti tapasztalatok vannak még e téren.
Anyagcsere- és egyéb betegségek
Elhízás esetén gyakran látható zsírlerakódás a májban, mely ultrahangvizsgálattal mutatható ki. Testsúlycsökkenéssel visszafejlődhet, komolyabb következménye nincs, de fokozott alkoholfogyasztás, vagy ha egyéb károsodás éri a májat, akkor ez az alapbetegséget súlyosbítja.
A felmérések szerint az elhízottaknál kétszer olyan gyakori az epekövesség, mint normál súlyúak között. A dolgot komplikálja, hogy drasztikus fogyókúra során is gyakran keletkezik epekő.
Az elhízottak között – főleg magas triglicerid-szinttel együtt – kissé gyakoribb a magas húgy-savszint is, amely növeli a köszvény kialakulásának veszélyét. Erre akkor kell gondolni, ha igen erős ízületi fájdalmak lépnek fel, főleg a láb nagy-ujjában.
Mozgásszervi panaszok elhízottak között 2-3-szor gyakrabban fordulnak elő, a gerincoszlop, az ízületek, a csontok nagyobb terhelésnek vannak kitéve. Fogyókúrával sokszor ezek a panaszok is csökkenthetők.
Balesetek is gyakoribbak a kövérek között, elsősorban a nehézkesebb mozgásból adódóan.
Daganatos betegségek
A statisztikák szerint már a 20%-ot meghaladó elhízás is növeli a rákos megbetegedések arányát; a férfiak 16, nők esetében 13%-kal. 40% testsúlytöbblet esetén férfiak között a végbél-, vastagbél- és a prosztata-, nőknél a méh-, a mell-, a petefészek- és az epehólyagrák gyakrabban jelentkezik. A jelenség oka nem teljesen tisztázott, a vastagbél- és mellrák esetén valószínű a fokozott állati eredetű zsírbevitel a felelős.
Állatkísérletekben igazolták, hogy a testsúlycsökkentés mérsékelte a daganatok előfordulásának gyakoriságát.