Manapság a Candida-diéta igen felkapott témának számít, de az is igaz, hogy az eredeti „fénye” kissé megkopott az újabb és „divatosabb” diéták árnyékában. Korábban számos általános tünetet a Candida elszaporodásának tulajdonítottak, és meglehetősen sokszor lehetett találkozni olyan szolgáltatással, amely ennek a betegségnek a kimutatását ígérte. A probléma azonban olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk, hiszen a legtöbb tünet bármilyen más betegséghez is tartozhat, sőt akár pszichoszomatikus, azaz lelki eredetű testi tünet is lehet.
A Candida-fajok minden probléma nélkül, alapesetben is jelen vannak a szervezetünkben. Az egyik leggyakoribb képviselője ennek a csoportnak a Candida albicans. Ez a Candida fajta az egészséges ember székletében akár 80 százalékban kimutatható, és az esetek nagy döntő többségében semmilyen betegséget, vagy tünetet nem okoz, mert a túlszaporodását más jótékony baktériumok gátolják. Abban az esetben ha mégis elszaporodik, általában azokon a területeken okoz panaszt, ahol normál körülmények között is előfordulhat. Amikor az immunrendszer jól működik, csak helyi fertőzés jön létre, pl. a női hüvelyben, vagy a szájüregben. Sajnos azonban a bélben élő Candida bejuthat a vérkeringésbe is, ha az immunrendszer védekező képessége jelentős mértékben csökken le (pl. leukémia vagy kemoterápiás kezelés után), ebben az esetben már a belső szervek is érintettek lehetnek a fertőzésben.
Amikor a Candidiázis krónikus mértéket ölt, úgynevezett „élesztőszindrómát” válthat ki, amely az általános panasznak számító rossz közérzettől egészen az allergiáig széles palettán okozhat tüneteket. A helyi fertőzést okozó Candidiázis az érintett területből, laboratóriumi vizsgálattal mutatható ki. Ez pedig megnehezíti a Candida kóroki szerepének bizonyítását.
Abban az esetben, amikor minden kétséget kizáróan sikerült bebizonyítani, hogy Candida-fertőzéssel állunk szemben, akkor az elsődleges terápia a gyógyszeres kezelés. A szakemberek ebben egyetértenek, bármi is a véleményük a második lehetőségről, vagyis a Candida diéta hatékonyságáról. Célszerű, ha aez első módszert a kezelőorvosunkra bízzuk, a diéta ügyében pedig érdemes dietetikushoz fordulni, hiszen a diéta szakszerűtlen alkalmazása akár hiányállapotokhoz is vezethet.
A Candida diéta során első körben zárjuk ki azokat az élelmiszereket, amelyek kedvező körülményeket teremtenek a Candidának és azokat, amelyek eleve tartalmaznak sarjadzó és penészgombákat. A fentiek mellett kerülendő a finomított szénhidrát és az azt tartalmazó, valamint a magas glikémiás indexű élelmiszerek. Szigorúan tilosak a finomított lisztből készült termékek, az ecet és az ecetes élelmiszerek, valamint italok, továbbá a szeszes italok bármely formája is tilos. A húsok és a hús-készítmények az esetleges antibiotikum-szennyezettség miatt kis mennyiségben fogyaszthatók, vagy kerülendők.
A Candida diétát néhány hétig tartjuk, és abban a nem várt esetben, ha a tünetek nem javulnak, további megszorításokat eszközölünk. A nőknél 3-6 hónapnál, férfiaknál pedig 1-2 hónapnál tovább nem javasolt ezt a szigorú, megvonásokkal járó étrendet alkalmazni. A diéta befejezése után az addig tiltott élelmiszerek visszavezetése a tünetek kiújulását okozza, akkor a diétát folytatni kell, de legfeljebb másfél évig. Ügyelni kell arra, hogy a hosszú időn át alkalmazott szigorú megszorítások akár súlyos hiányállapotokat is okozhatnak, ezért alaposan át kell gondolni, megéri-e a diéta alkalmazása?